Déli vihar

Nem akartam mást, csak menekülni. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy az ő karjába rohanok. Miután egy szeretetlen házasságból menekülve leléptem a városból, egy kisvárosba, Havenbarrow-ba költöztem, hogy újrakezdjem az életemet. Nem számítottam rá, de azon kaptam magam, hogy vonzódom a város feketebárányához. Zakkantnak minősítették. Hidegnek. Sötét múltú embernek. Úgy tűnt, senki nem veszi észre a Jax szemében meg-megcsillanó fényt. A véletlenszerű, jószívű megnyilvánulásait, amelyekre olyankor került sor, amikor senki nem látta. Ahogy mosolyra fakasztott, és megnevettetett. Jax segített nekem megszabadulnom a csomagtól, amit a hátamon cipeltem. Türelmes volt a fájdalmamat, és gyengéd a sebeimet illetően. Ő volt a nyugalom a hurrikánom közepette. Azonban amikor mindkettőnk múltja visszatért kísérteni a jelenbe, gyorsan rájöttünk, hogy a szerelmi történetek időnként nem a reményeink szerint végződnek. Időnként nem marad más, csak a vihar kártétele.